Minél szarabb a helyzet, annál hülyébb a Párt!

Avagy, miről is van szó, amikor egy politikus beszél?

Amikor kiáll hazánk valamelyik Fontos Embere, és megnyilatkozik, akkor bizony egyetlen dolog történik: vigyorog, és azt mondja, amit a legtöbb szavazó hallani szeretne. Tudja ő is, hogy hazudik, és tudja a szavazó is, hogy hazudik. Tudja ezt mindenki, mégis benne vagyunk a játékban. Amikor aztán a kis házi kedvencünket megválasztják, akkor rázzuk a fejünket, hogy bizony nem ezt ígérte, aztán eszünk egy pizzát. Mert olyan rettentő mód rossz nekünk.

Ezen egy kicsit változtatott az őszödi beszéd. Az ország öt részre oszlott:

a. Football huligánokra, és eszelősökre, akik kihasználják a politikai helyzetet az utcai erőszakhoz, és az őket támogató rétegekre.

b. Azokra, akik már elvesztették a hitüket, és szarnak az egészre.

c. Azokra akik továbbra is a párttagsági alapján döntenek, és ha a ha PÁRT hirtelen a fél lakosság elgázosítását hirdetné meg programnak, azzal is egyetértenének.

d. Azokra, akik továbbra is az ígéretek alapján szavaznak, és most ott figyelnek az Új Többségben.

e. Reformpártiakra, akiknek mindegy, hogy ki van hatalmon, csak már hajtsa végre a kurva reformokat. Szerintem ez a réteg a legvékonyabb.

Eddig nagyjából meg tudtuk mondani, hogy melyik rétegbe milyen párt követői tartoznak. Most már nem. Orbán Viktornak ugyanis volt egy romantikus randevúja Kéri László politológus zárt estjén. Egy romantikus randevúja volt a gazdasági realitásokkal, és alaposan szobára ment. Annyira, hogy azóta a kormány az infarktus közelében van. Sőt, Gyurcsány Ferenc végre rájött, hogy melyik párthoz tartozik, és vérbeli szocialista dumával támadta a viktori programot.

Viktori program. Már magának a kifejezésnek is van egy szolid bája. Eddig azt tudtuk, hogy nem is létezett ilyen, most meg kiderült, hogy már jó ideje meglehet, csak nem merik bevállalni. Kiderült, hogy a KDNP nem is olyan jó barát, hogy az adókat át kell variálni, le kell állítani az állami nagyberuházásokat, el kell küldeni a Gárdát a francba, és a legsúlyosabb, hogy hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez.

Először azt gondolnánk, hogy Viktor beszívott a beszéd előtt, de úgy néz ki, hogy a Fidesz vállalja ezeket a reformokat, amelyek már most radikálisabbak mint az eddigi MSZP reformok bármikor. Annyira, hogy a Kurucinfó is már arról sír, hogy a Fidesz is nyúzná a népet. Legalább a szélsőjobbosok nem szavaznak a Fideszre, és nem kell folyton azt a neokomcsi és MSZP-s baromságot hallgatni, hogy bezzeg a Fidesz és a Gárda mennyire egy ütemre menetelnek.

Valamit azért rettenetesen sajnálok; az MSZP a maradék méltóságát is feladta a szavazatokért. Hamisítatlan demagóg retorikával érvelnek. Gyurcsány leosztja a Fidesz, mert van titkos programja, holott eddig az volt a baj, hogy nincs semmilyen programja. Gyurcsány a nagy reformerről átment a legrosszabb politikai szélkakasba, az olcsó szavazatokért. Meghalt a viktor, éljen a viktor. Az MSZP az alkalmatlanságtól és a bukástól végképp elhülyült.

És most itt vagyunk. A legtámogatottabb pártnak van egy programja, ami nem csak hogy keresztül vihető, de még biztató is. Persze, a lakosságnak annyira nem tetszik. Valljuk be, az előző reformadag se tetszett annyira. Viszont az emberek előtt már csak két választás van; vagy itt a Fidesz új reformcsomagja, vagy vissza a régihez, ami botrányos kudarcot vallott, és egy teljesen hiteltelen figura van a végén, akiről már kiderült, hogy éppannyira gátlástalanul demagóg a szavazatokért, mint ahogy eddig Orbán volt.

A Fidesz tulajdonképpen kockára tette a szavazatainak nem kicsi hányadát ezzel a programmal, hiszen messze többen vannak akik a jólét és az állami gondoskodás igéretéért mennek szavazni, mint akik a reformokat áhítják. 2.8 millió szavazatot már kockáztatnak, mert ennyi nyugdíjasunk van. Politikailag tehát hasznuk nincs a dologból, ellenben le tudják tenni az asztalra, hogy tessék bazmeg, vannak terveink.

A félelem politikája

Ha végignézzük a történelem legsikeresebb politikai mozgalmait, rájöhetünk, hogy mindegyik ilyen szervezetnek ugyanaz volt a legfontosabb, és leghatékonyabb fegyvere; sosem érvekkel próbáltak hatni az ember gondolkodására, hanem érzelmekkel. Évezredek tanúsága szerint pedig az érzelem, amelyet manipulálva a legkönnyebben irányíthatjuk a tömegeket, az a félelem. Nem az anyagi haszon reménye, nem a vezetőbe vetett feltétlen bizalom, még véletlenül sem a szeretet, hanem a tiszta, és sokszor indokolatlan félelem valamilyen eseménytől, amely talán sose fog megtörténni.

Így csinálnak belőlünk hülyét évezredek óta. A legbelsőbb, állati ösztönünkre hatnak, csak azért, hogyha kedvünk tartja, állatokat csináljanak belőlünk.

Mert mi volt a 20. század? A technikailag fejlett, globalizált, civilizált társadalom. Egy európai, ha megvolt hozzá a pénze, bármit megszerezhetett a világ bármelyik pontjáról. A hajók rendszeresen jártak a kontinens és gyarmatai között. Az egész világ a gazdag és civilizált Nyugat kezében volt.

Aztán a gazdag és civilizált Nyugat vérfürdőt csinált az egészből. Az iparosodott, modern társadalmak polgárai gazdasági, társadalmi és politikai krízisek hatására a legprimitívebb ősközösségek magatartását vették fel. Csak hogy egy, Niall Fergusson által felhozott példát említsek; talán a boszniai muzulmán férfiak tömeges lemészárlása, és a nők szándékos megtermékenyítése, hogy „kis csetnikeket” szüljenek, talán nem az ősi törzsi viszályok újra megjelenése, mikor a fő cél a másik törzs harcosainak meggyilkolása, és az asszonyok megszerzése volt?

És mindezt úgy érték el, hogy tudatosan a félelmeinkre hatottak. Elérték, és felhasználták, hogy féljünk a másik eszmétől, a másik „fajtól”, a másik vallástól, vagy a kisebbségtől. És mindezt úgy tették, hogy termékeny talajra vetettek; terrorizmus, kommunizmus, fanatizmus; ez mind olyan dolog, amelytől jogosan félünk. Egyszerűen csak el kell hitetni velünk, hogy ezek a dolgok kézzelfogható közelségben vannak, még akkor is, ha az „ellenség” kontinensnyi távolságokra van tőlünk, és szegény, mint a templom egere.

Freud szerint az ember, hogy megvédje önmagát, folyamatosan idegenek elpusztítására törekszik. Ezeket a hajlamokat azonban a társadalom és a különféle erkölcsi előírások elnyomják. Aztán amint a társadalom, mint intézmény, meginog, vagy összeomlik, akkor ezek a hajlamok ijesztő gyorsasággal, mindössze napok alatt, a felszínre kerülnek. Amikor a németek és az oroszok 1939-ben megszállták Lengyelországot, olyan településeken, ahol addig békében és konfliktusmentesen éltek lengyelek és zsidók, szabályos vérfürdők kezdődtek, a németek közreműködése nélkül. Országszerte falvakban és városokban ezrével mészárolták le lengyel polgárok zsidó szomszédaikat. Nem vadidegeneket, hanem olyan embereket, akikkel együtt nőttek fel, és akikkel egy iskolába jártak, egy üzletben vásároltak. Amikor elveszítettük az első világháborút, Budapesten elszabadult a pokol, és innen egyenes út vezetett az antiszemita pogromokhoz, a Tanácsköztársasághoz, és a tiszti különítményekhez. Amikor Ruanda elnökének a gépe felrobbant, a hutuk azonnal a tuszik tömeges legyilkolásába kezdtek. Amikor felbomlott a Keleti-blokk, Jugoszláviában kirobbantak a nemzetiségi ellentétek. A nácikat is a ’29-es válság segítette vezető pozícióba.

És minden ilyen konfliktus élén állt egy ember, aki kihasználta a félelmeinket és az irigységünket, hogy a saját hatalmát megszilárdítsa, és az ellenségei felé irányítsa a megvadult lakosság gyilkos hajlamait.

Talán most mást látunk?

Valaki azt mondja, hogy az országot el fogják özönleni a fasiszták, és ha a Nagy Jobboldali Pártot választjuk, akkor a fasizmust választjuk, mert a Nagy Jobboldali Párt támogatja, sőt kiszolgálja a pár ezer követővel rendelkező fasisztákat.

A másik azt mondja, hogy a Baloldal el fogja adni az országot, és olyan egészségügyet szervezzen alánk, hogy direkte meghaljunk, és emiatt el kell őket kergetni. Ha rájuk szavazol, baj lesz.

Ha végignézünk a blogszférában, és a fórumokon, egyre több ember beszél a másik „oldal”, vagy „faj” tagjainak megöléséről, mint a legjobb megoldásról. Szóba kerülnek továbbá, a „nem is ember”, „nincsenek jogai”, „hazaárulók” kifejezések is. Néha olyan emberek lommentjeiben, akik magukat a „békés többség” tagjaként tartják számon. És persze elhangzott már az is, amit a történelem legkárosabb szennyének tartok; „a pártnak mindig igaza van”.

Ahol most vagyunk, ott már semmilyen szereplőnek nem érdeke, hogy mi tudjuk, hogy mit akarunk a politikától, és hogy tudjuk, hogy mi is az igazi céljuk. Nem akarják, hogy gondolkodjunk, azt akarják, hogy higgyünk. Mert nekik egy erős mozgalom kell, és sokkal nehezebb harcolni olyasvalaki ellen, akit politikai hitbeli meggyőződés vezérel, mint akit a tudásuk és a véleményük.

Ha jól tudom, ezt Adolf Hitler mondta.

Egy buta horda kell nekik, vélemény és hatalom nélkül, ugyanis az igazság az, hogy minden egyes véleményt formálni képes embernek óriási hatalma van. Csak ha elfelejtünk gondolkodni, akkor ezt a hatalmat mások szerzik meg, és használják fel helyettünk.
És megtehetik, mert engedjük nekik, sőt követeljük. Mert félünk attól, amitől akarják, hogy féljünk. Aztán, mikor elérték a céljukat, utána már minden, amit hazudtak, lényegtelen, hiszen a győztestől sosem kérdezik, hogy az igazat mondta-e.

Ha jól tudom, ezt is Adolf Hitler mondta. Szép kis helyről szedem a bölcsességeimet ma, igaz-e?

És végül jöhet az orwelli megállapítás; tudjuk ugyan, hogy hogyan csinálják, de nem tudjuk, hogy mégis miért csinálják ezt újra, és újra és újra.

Új blog

Mostantól a linkek között fog figyelni a - szerintem szenzációsan jó - Vastagbőr nevű blog is. Jó olvasást mindenkinek!

Gay Pride, World Wide

A melegházasság ügye kényes téma ebben az országban. Elvégre nem Hollandiában vagyunk, ahol a toleranciának szabályos kultúrája van, még ha ezt egykét politikai gyilkosság az utóbbi időben kicsit meg is csorbította. Magyarországon viszont itt volt a diktatúrák hosszú sora, amelyek mind, egytől-egyig a homoszexualitás üldözésével, és egyéb más kellemes hobbikkal szórakoztatta magát. Az Osztrák-Magyar Monarchia például koncentrációs táborokat működtetett Neusiedl am See, Győr, Arad, és Dabaj településeken, ahova a Monarchia minden pontjáról deportáltak nőket, férfiakat, gyerekeket, öregeket, betegeket, és - persze - a melegeket. Aztán jött az ilyen téren hasonlóan toleráns Horthy korszak, a náci megszállás, ami a "másként gondolkodóknak" különösen nagy élmény lehetett, és persze ott a jó öreg kommunizmus, amely ugyan hivatalosan nem üldözte, de neglektálta a melegeket, és a problémáikat.

Na igen, nem nagyon született pártkönyvecske "Szerelem elvtárs és elvtárs között" címmel.

Aztán jött a nagy Változás, amit csak rendszerváltás néven ismerünk mi bamba szemlélődők, nem úgy a politikai elit. A neolib gondolkodás bevágta magát a médiába, amely a melegek elfogadtatásáért többet tett, mint bármelyik állami hivatal. Ne felejtsük a kötelező kisebbségek mellett a kötelező meleget a Való Világból. És azért a jó öreg Terry Blacket se hagyjuk ki a témából.

Mostanra társadalmunk vezető rétege eljutott addig a pontig, hogy feldobja témának a melegek házasságát. És tegyük hozzá, miért ne? Bár el tudom képzelni, hogy lenne egyház, amelyik bevállalná az összeadásukat, de miért ne köthessenek a "homokosok", szigorúan állami szinten, házasságot? Elvégre így az illető élete párja lehet kedvezményezettje egy biztosításnak, vagy örökölhet is halott kedvese után, és egyéb nyalánkságok, amit egy együtt élő homoszexuális pár egyébként nem tehetne meg? Ez mégis milyen szinten kéne, hogy csípje a "történelmi egyházak" szemét?

Megvan a "Now I pronounce you Chuck and Larry", igaz?

És erre, mint egy gonosz vámpír a sarokból, kifigyel a KDNP, hogy NE!

Miért ne? Azért, mert NE!

Ez nem válasz. Szóval miért ne?

Mert írva vagyon azért! (Brian élete? Na?)

Könyörgöm, valaki juttassa már ezeket az embereket egy történelemkönyvhöz, és mutassák meg nekik azt a pontot, ahol már leszoktunk a teokráciáról. Elvileg már nem vallási alapú kormányzás van, alkalmasint ezt közölje valaki a KDNP-vel is. Ha nekik ez a kereszténység, akkor nem tudom, hogy hogyan egyeztetik össze magukat a demokrata jelzővel.

És amire a leginkább kíváncsi vagyok; lesz-e ebből még egy-két melegfelvonulás?

Mert nem csak azoknak a szemellenzős gyökereknek a gyülekezetét érdemes figyelemmel kísérni, akik a melegeket a puszta létük miatt üldöznék, hanem időszerű elemezgetni a melegek hozzáállását a témához.

Nevezetesen, ha úgy érzik - általában jogosan - hogy ők el vannak nyomva, akkor a melegek felvonulást rendeznek. Nem is akármilyet, csilivili kosztümmel, és transzvesztitákkal, jobb esetben, nyílt utcán szőrös arcú szopatással, és bőrnaciból kilógó fasszal rosszabb esetben. Aki ez utóbbin megdöbbent, az nézze meg egykét amerikai melegfelvonulás képeit. Persze, szigorúan emésztés után.

És ez az a pont, ahol nem értem a melegeket. Nagyon jól tudják, hogy az ellenük szított gyűlölet tárgya az a bizonyos különbözőség, amelyet a szexualitásuk képvisel. És miután ezt magukban le is tisztázták, szépen megjelennek egy hatalmas felvonulással, ami másról sem szól, csak hogy mennyire különböznek ők a heteróktól. Az utca embere meg láthat félmeztelen melegeket akkor is, ha csak éppen arra jár. Már gay bar-ba se kell ehhez menni.

Nagyon nagy kérés lenne az, hogy az ilyen típusú megmozdulások mondjuk a Kék Osztriga kávézó Börnaci tagozatán történjenek, ne a nyílt utcán? Ugyanez persze igaz a Public Invasionre is. Engem kifejezetten idegesítene, ha éppen egy vizsgára igyekezve a Kárász utcában egy plázacicát cuccolnának a padon, pedig az még megfelel a gusztusomnak. De amikor fél- vagy teljesen pucér férfiak ugrálnak szembe velem egymásba kapaszkodva, na az garantáltan leépítene fél napra.

És most itt még véletlenül sem azt mondom, hogy a melegek ne vonuljanak utcára, vagy rendezzenek fesztivált, dehogy. Egyszerűen mindennek meg van a megfelelő módja.

Mit szólnának az emberek egy olyan melegfesztiválhoz, ahol kivonulnak a népek valami parkba grillezni, és kimehetnének a jogi szervezetek előadást tartani? Ha az érdeklődő arra megy, akkor nem fordul el kapásból, mert nem bőrcuccos "homokosokat" lát, hanem normálisan viselkedő, piknikező embereket, és néhány sátrat, meg pódiumot. Aztán amikor bemegy érdeklődni, és kiderül a turpisság, talán már nem is érez automatikus menekülés kényszert. Mindez talán csak azon múlik, hogy nem egy nőnek öltözött férfit pillant meg, amely a gusztusának, és a világnézetének idegen, hanem egy overallos embert, aki munkából ugrott át a fesztiválra, és mellesleg meleg. Aki meg mindenképpen női ruhákba akar bújni, és bőrnaciban feszíteni egy fesztiválon, tegye. Csak akkor ne lepődjön meg annyira, hogy jön az ellentüntetés, és repül a tojás. Mert ilyen is van.

Az igaz ugyan, hogy a többségi társadalomnak kellene elfogadnia és tolerálnia a kisebbséget, de azért nem árt végiggondolni, hogy mennyivel könnyebben menne mindez, ha az éppen az adott kisebbség is partner lenne ebben. Akkor az olyan gyökereknek, mint a KDNP, szava sem lehetne a politikában.