A félelem politikája

Ha végignézzük a történelem legsikeresebb politikai mozgalmait, rájöhetünk, hogy mindegyik ilyen szervezetnek ugyanaz volt a legfontosabb, és leghatékonyabb fegyvere; sosem érvekkel próbáltak hatni az ember gondolkodására, hanem érzelmekkel. Évezredek tanúsága szerint pedig az érzelem, amelyet manipulálva a legkönnyebben irányíthatjuk a tömegeket, az a félelem. Nem az anyagi haszon reménye, nem a vezetőbe vetett feltétlen bizalom, még véletlenül sem a szeretet, hanem a tiszta, és sokszor indokolatlan félelem valamilyen eseménytől, amely talán sose fog megtörténni.

Így csinálnak belőlünk hülyét évezredek óta. A legbelsőbb, állati ösztönünkre hatnak, csak azért, hogyha kedvünk tartja, állatokat csináljanak belőlünk.

Mert mi volt a 20. század? A technikailag fejlett, globalizált, civilizált társadalom. Egy európai, ha megvolt hozzá a pénze, bármit megszerezhetett a világ bármelyik pontjáról. A hajók rendszeresen jártak a kontinens és gyarmatai között. Az egész világ a gazdag és civilizált Nyugat kezében volt.

Aztán a gazdag és civilizált Nyugat vérfürdőt csinált az egészből. Az iparosodott, modern társadalmak polgárai gazdasági, társadalmi és politikai krízisek hatására a legprimitívebb ősközösségek magatartását vették fel. Csak hogy egy, Niall Fergusson által felhozott példát említsek; talán a boszniai muzulmán férfiak tömeges lemészárlása, és a nők szándékos megtermékenyítése, hogy „kis csetnikeket” szüljenek, talán nem az ősi törzsi viszályok újra megjelenése, mikor a fő cél a másik törzs harcosainak meggyilkolása, és az asszonyok megszerzése volt?

És mindezt úgy érték el, hogy tudatosan a félelmeinkre hatottak. Elérték, és felhasználták, hogy féljünk a másik eszmétől, a másik „fajtól”, a másik vallástól, vagy a kisebbségtől. És mindezt úgy tették, hogy termékeny talajra vetettek; terrorizmus, kommunizmus, fanatizmus; ez mind olyan dolog, amelytől jogosan félünk. Egyszerűen csak el kell hitetni velünk, hogy ezek a dolgok kézzelfogható közelségben vannak, még akkor is, ha az „ellenség” kontinensnyi távolságokra van tőlünk, és szegény, mint a templom egere.

Freud szerint az ember, hogy megvédje önmagát, folyamatosan idegenek elpusztítására törekszik. Ezeket a hajlamokat azonban a társadalom és a különféle erkölcsi előírások elnyomják. Aztán amint a társadalom, mint intézmény, meginog, vagy összeomlik, akkor ezek a hajlamok ijesztő gyorsasággal, mindössze napok alatt, a felszínre kerülnek. Amikor a németek és az oroszok 1939-ben megszállták Lengyelországot, olyan településeken, ahol addig békében és konfliktusmentesen éltek lengyelek és zsidók, szabályos vérfürdők kezdődtek, a németek közreműködése nélkül. Országszerte falvakban és városokban ezrével mészárolták le lengyel polgárok zsidó szomszédaikat. Nem vadidegeneket, hanem olyan embereket, akikkel együtt nőttek fel, és akikkel egy iskolába jártak, egy üzletben vásároltak. Amikor elveszítettük az első világháborút, Budapesten elszabadult a pokol, és innen egyenes út vezetett az antiszemita pogromokhoz, a Tanácsköztársasághoz, és a tiszti különítményekhez. Amikor Ruanda elnökének a gépe felrobbant, a hutuk azonnal a tuszik tömeges legyilkolásába kezdtek. Amikor felbomlott a Keleti-blokk, Jugoszláviában kirobbantak a nemzetiségi ellentétek. A nácikat is a ’29-es válság segítette vezető pozícióba.

És minden ilyen konfliktus élén állt egy ember, aki kihasználta a félelmeinket és az irigységünket, hogy a saját hatalmát megszilárdítsa, és az ellenségei felé irányítsa a megvadult lakosság gyilkos hajlamait.

Talán most mást látunk?

Valaki azt mondja, hogy az országot el fogják özönleni a fasiszták, és ha a Nagy Jobboldali Pártot választjuk, akkor a fasizmust választjuk, mert a Nagy Jobboldali Párt támogatja, sőt kiszolgálja a pár ezer követővel rendelkező fasisztákat.

A másik azt mondja, hogy a Baloldal el fogja adni az országot, és olyan egészségügyet szervezzen alánk, hogy direkte meghaljunk, és emiatt el kell őket kergetni. Ha rájuk szavazol, baj lesz.

Ha végignézünk a blogszférában, és a fórumokon, egyre több ember beszél a másik „oldal”, vagy „faj” tagjainak megöléséről, mint a legjobb megoldásról. Szóba kerülnek továbbá, a „nem is ember”, „nincsenek jogai”, „hazaárulók” kifejezések is. Néha olyan emberek lommentjeiben, akik magukat a „békés többség” tagjaként tartják számon. És persze elhangzott már az is, amit a történelem legkárosabb szennyének tartok; „a pártnak mindig igaza van”.

Ahol most vagyunk, ott már semmilyen szereplőnek nem érdeke, hogy mi tudjuk, hogy mit akarunk a politikától, és hogy tudjuk, hogy mi is az igazi céljuk. Nem akarják, hogy gondolkodjunk, azt akarják, hogy higgyünk. Mert nekik egy erős mozgalom kell, és sokkal nehezebb harcolni olyasvalaki ellen, akit politikai hitbeli meggyőződés vezérel, mint akit a tudásuk és a véleményük.

Ha jól tudom, ezt Adolf Hitler mondta.

Egy buta horda kell nekik, vélemény és hatalom nélkül, ugyanis az igazság az, hogy minden egyes véleményt formálni képes embernek óriási hatalma van. Csak ha elfelejtünk gondolkodni, akkor ezt a hatalmat mások szerzik meg, és használják fel helyettünk.
És megtehetik, mert engedjük nekik, sőt követeljük. Mert félünk attól, amitől akarják, hogy féljünk. Aztán, mikor elérték a céljukat, utána már minden, amit hazudtak, lényegtelen, hiszen a győztestől sosem kérdezik, hogy az igazat mondta-e.

Ha jól tudom, ezt is Adolf Hitler mondta. Szép kis helyről szedem a bölcsességeimet ma, igaz-e?

És végül jöhet az orwelli megállapítás; tudjuk ugyan, hogy hogyan csinálják, de nem tudjuk, hogy mégis miért csinálják ezt újra, és újra és újra.