2008. szeptember 25., csütörtök
2008. szeptember 5., péntek
Új linkek
Pártfüggetlen vagyok. De tényleg. Az amit ezen a blogon próbálok hirdetni (gyér számú olvasótábornak) az a pártok baromságaitól független politizálás. De valamit nem kerülhetek el. Ahhoz, hogy tudjam miről beszélek, néha el kell látogatni a pártok honlapjára, és szemezgetni. Szóval a két legnagyobb párt, és a hozzájuk tartozó ifjúsági szervezetek honlapja mostantól linkelve van. Ott. Felül. Nézni se bírom, de hát ez van.
Addig is, olvasgassátok inkább a lenti linkeket.
Addig is, olvasgassátok inkább a lenti linkeket.
Porhintést a népnek!
Gyönyörű adóprogramot láthatunk. Leglábbis a TV-ben. Gyurcsány és az MSZP teljesen elszállt attól, hogy ők most itt gazdaságot fognak fehéríteni. Igazából egy nagy lószart, és egy SZDSZ kevés ahhoz, hogy a naiv fiúkat kilengesse az álmodozásból. És persze megy ezerre az egész jobboldal szidása, hogy bizonyosan puszta rosszindulatból próbálja akadályozni ezt a nagyszerű csomagot. Orbán Viktor ördögszarvai legalább két centit nőttek ezen a héten.
Régóta tervezek az adócsomagról írni egy bejegyzést. De most nem teszem. Helyette linkelek. Találtam ugyanis egy remek eszmefuttatást a Más Politika blogon, amely valószínűleg minden szempontból jobb, mint amit én tudnék írni. Kellemes olvasást kívánok itt.
Régóta tervezek az adócsomagról írni egy bejegyzést. De most nem teszem. Helyette linkelek. Találtam ugyanis egy remek eszmefuttatást a Más Politika blogon, amely valószínűleg minden szempontból jobb, mint amit én tudnék írni. Kellemes olvasást kívánok itt.
2008. szeptember 4., csütörtök
Chinese Democracy
Forrás: Magyar Nemzet Online
Ismerjük a mesét, igaz? Elvégre még Magyarországon is előfordul a Free Tibet grafiti. Egy ország, tele sárgákkal, megrohan egy másik országot (tele sárgákkal) és tulajdonképpen az egész le van szarva. Csakhogy az első sárgákkal teli országból nagyhatalom lesz, és az embereket két dolog kezdi érdekelni azóta. Valakit az, hogy milyen haszon remélhető a Kínával való együttműködésből, valakit meg az, hogy akkor egy ilyen nagy és erős ország mit is kíván letenni az asztalra az emberi jogok védelmében?
Ez az utóbbi kérdés azért is eléggé égető, mivel kiderült, hogy az Emberi Jogok Fényespajzsú Bajnoka (az USA) kifejezetten szeret emberek fejére zsákot húzni, és eltüntetni őket Guantanamoban, vagy egy titkos európai büntetőtelepen, ízlés szerint.
Kína úgy néz ki, hogy eléggé szívja a fogát, ha az emberi jogok érvényesítéséről van szó. Végigvernek a tibetieken, aztán rendeznek egy gyönyörű olimpiát. Nagyon jól tudják ők, hogy hogyan lehet megfogni a nyugati embert; a látványossággal. Nem észérvek kellennek, hanem valami, amin eltáthatja a TV-néző a száját. Megtalálták a civilizált nyugatiak szívéhez vezető utat.
Kína szövetségesének lenni biztosan jó. Elvégre egy gyorsan fejlődő ország, nagy lehetőségekkel, akik talán a világ urai lesznek egy évtizeden belül. Bizonyára ad nekünk kekszet, buksin simogat ha megsérülünk, és ad egy puszit, hogy nincsen semmi baj, majd segít nekünk. Csak legyünk szívesek küldeni pár száz katonát valami sivatagba, mert van ott valami, ami kell nekik.
Egyszer már volt egy feltörekvő szuperhatalmunk, akit szerettünk követni. Mert segített. Még a Felvidékből és Erdélyből is visszaadott. Csak éppen leszarta az alapvető emberi jogokat, és megnyomorította az emberek életét. Nem is nagyon akartak az emberek az ő uralmuk alatt élni. akik meg akartak, azok rendszerint meggondolták magukat, amikor már ott éltek.
Emlékszünk még rájuk, igaz?
A leglényegesebb tanúsága a mesének persze az, hogy amikor ők elbuktak, mi is elbuktunk. Minket is vesztesként kezeltek, mert azok is voltunk. Nem voltunk képesek hátat fordítani a nagyobbnak, és azt mondani, hogy "bocs, de nekünk nem ez kell". Helyette hagytuk magunkat lekenyerezni, és vonakodva ugyan, de ráléptünk a könnyebb útra. Már tudjuk, hogy nem lett volna szabad, viszont azt is tudjuk, hogy nem nagyon volt más választásunk.
Azért még mindig kínzó a kérdés, hogy mi lett volna, ha nem őket választjuk?
Hát, most van választásunk. Nem sokkal jobb, de van. Nem kell egypártrendszer, meg pártvezér, ez már tudja az értelmesebbje, a többi meg Kádáron nosztalgiázik, vagy elábrándozik azon, hogy mi lett volna, ha Szálasi hatalmon marad. Nem kellenek a hazugságok, az illúziók. Most is van belőle elég, de legalább kapunk mellé DVD lejátszót, Internetet, meg naponta meleg kaját. És nem mondja meg senki, hogy mit szabad írnunk, olvasnunk, és gondolnunk.
Így kéne kinéznie egy magyar-kínai párbeszédnek.
Gyurcsány Ferenc önmagát antifasisztának vallja. Ő úgy tudja, hogy ő a kisebbségek elszánt védelmezője. Ha valaki zsidózni merészel, ő zsidó, ha valaki cigányozásra vetemedik, ő cigány.
Viszont annyira fontos neki Kína ékes szava, hogy amikor valaki a tibetit bántotta, ő elfelejtett tibeti lenni. A belső ellenségével szemben nagyon szívesen felvállalja a demokrácia iránti lángoló szerelmét, de otthagyja azt egy olyan hatalomért, amely szemében az országunk egy porszem.
Most pedig itt vagyunk. Az összes tibeti emigránsnak el kell mennie az országból. Draskovics rendelte így, a mögötte álló miniszterelnök tudtával és engedélyével. Merthogy „Magyarországnak, részben Kínával, van egy emberi jogi párbeszéde…” (dr. Göncz Kinga) tudniillik. Minden tibetinek el kell menni, és csak akkor térhetnek vissza, ha már más állampolgárok. A dalai lámának meg elvileg ide se szabadna jönnie, legalábbis amíg a rendelet érvényben van, biztosan nem. Ha Kínát valaki időközben véletlen a pástra fekteti, és jól megbassza, akkor valószínűleg a kormány nagyon szégyenkezve elpakolja majd ezt a ronda kis rendeletet Draskovics segglyukába. És meghívja a dalai lámát. De addig tibeti raus! Mindenképpen! Hogy miért jó ez nekünk, azt ne kérdezzük. Nem tudjuk.
Ez az utóbbi kérdés azért is eléggé égető, mivel kiderült, hogy az Emberi Jogok Fényespajzsú Bajnoka (az USA) kifejezetten szeret emberek fejére zsákot húzni, és eltüntetni őket Guantanamoban, vagy egy titkos európai büntetőtelepen, ízlés szerint.
Kína úgy néz ki, hogy eléggé szívja a fogát, ha az emberi jogok érvényesítéséről van szó. Végigvernek a tibetieken, aztán rendeznek egy gyönyörű olimpiát. Nagyon jól tudják ők, hogy hogyan lehet megfogni a nyugati embert; a látványossággal. Nem észérvek kellennek, hanem valami, amin eltáthatja a TV-néző a száját. Megtalálták a civilizált nyugatiak szívéhez vezető utat.
Kína szövetségesének lenni biztosan jó. Elvégre egy gyorsan fejlődő ország, nagy lehetőségekkel, akik talán a világ urai lesznek egy évtizeden belül. Bizonyára ad nekünk kekszet, buksin simogat ha megsérülünk, és ad egy puszit, hogy nincsen semmi baj, majd segít nekünk. Csak legyünk szívesek küldeni pár száz katonát valami sivatagba, mert van ott valami, ami kell nekik.
Egyszer már volt egy feltörekvő szuperhatalmunk, akit szerettünk követni. Mert segített. Még a Felvidékből és Erdélyből is visszaadott. Csak éppen leszarta az alapvető emberi jogokat, és megnyomorította az emberek életét. Nem is nagyon akartak az emberek az ő uralmuk alatt élni. akik meg akartak, azok rendszerint meggondolták magukat, amikor már ott éltek.
Emlékszünk még rájuk, igaz?
A leglényegesebb tanúsága a mesének persze az, hogy amikor ők elbuktak, mi is elbuktunk. Minket is vesztesként kezeltek, mert azok is voltunk. Nem voltunk képesek hátat fordítani a nagyobbnak, és azt mondani, hogy "bocs, de nekünk nem ez kell". Helyette hagytuk magunkat lekenyerezni, és vonakodva ugyan, de ráléptünk a könnyebb útra. Már tudjuk, hogy nem lett volna szabad, viszont azt is tudjuk, hogy nem nagyon volt más választásunk.
Azért még mindig kínzó a kérdés, hogy mi lett volna, ha nem őket választjuk?
Hát, most van választásunk. Nem sokkal jobb, de van. Nem kell egypártrendszer, meg pártvezér, ez már tudja az értelmesebbje, a többi meg Kádáron nosztalgiázik, vagy elábrándozik azon, hogy mi lett volna, ha Szálasi hatalmon marad. Nem kellenek a hazugságok, az illúziók. Most is van belőle elég, de legalább kapunk mellé DVD lejátszót, Internetet, meg naponta meleg kaját. És nem mondja meg senki, hogy mit szabad írnunk, olvasnunk, és gondolnunk.
Így kéne kinéznie egy magyar-kínai párbeszédnek.
Gyurcsány Ferenc önmagát antifasisztának vallja. Ő úgy tudja, hogy ő a kisebbségek elszánt védelmezője. Ha valaki zsidózni merészel, ő zsidó, ha valaki cigányozásra vetemedik, ő cigány.
Viszont annyira fontos neki Kína ékes szava, hogy amikor valaki a tibetit bántotta, ő elfelejtett tibeti lenni. A belső ellenségével szemben nagyon szívesen felvállalja a demokrácia iránti lángoló szerelmét, de otthagyja azt egy olyan hatalomért, amely szemében az országunk egy porszem.
Most pedig itt vagyunk. Az összes tibeti emigránsnak el kell mennie az országból. Draskovics rendelte így, a mögötte álló miniszterelnök tudtával és engedélyével. Merthogy „Magyarországnak, részben Kínával, van egy emberi jogi párbeszéde…” (dr. Göncz Kinga) tudniillik. Minden tibetinek el kell menni, és csak akkor térhetnek vissza, ha már más állampolgárok. A dalai lámának meg elvileg ide se szabadna jönnie, legalábbis amíg a rendelet érvényben van, biztosan nem. Ha Kínát valaki időközben véletlen a pástra fekteti, és jól megbassza, akkor valószínűleg a kormány nagyon szégyenkezve elpakolja majd ezt a ronda kis rendeletet Draskovics segglyukába. És meghívja a dalai lámát. De addig tibeti raus! Mindenképpen! Hogy miért jó ez nekünk, azt ne kérdezzük. Nem tudjuk.
A képen: Gyurcsány Ferenc ORIENTálódik.
(Köszönjük a blogírónak a förtelmesen rossz szóviccet.)
(Köszönjük a blogírónak a förtelmesen rossz szóviccet.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)