Először is szeretném azt mondani, hogy a politikai erőknek, és személyeknek, akikről ez a bejegyzés szól, a mélyen tisztelt kurva anyját!
Nem vagyunk mi rossz nemzet, ostobák sem vagyunk, mint ahogy azt egyesek szeretik hangoztatni. Főleg - természetesen - külföldről, ahol havi 2500 euróval a zsebben sok magyar valahogy istenkirálynak érzi magát az otthonihoz képest. Nem vagyunk erőszakosabbak a szerbnél vagy az osztráknál,
de az ausztrálnál sem. Nem mi vagyunk a németek utáni dísznácik a Becsület Napja miatt sem. Nincs a génjeinkbe semmilyen nagy nemzeti előny, semmilyen nagy nemzetni hátrány kódolva. Az eugenetika egy lószar.
Még csak túl csórók sem vagyunk, mert a mobiltelefon az ugye ott figyel, és én sem írógépen gépelem ezt a kis fogalmazványt.
Minden előnyünk és hátrányunk, amink van, az kizárólag történelmi és mentális betegség. Nagyon fontos a kérdés; "Miért?"
Még fontosabb az erre adott válasz.
Azért, mert a múltunkról elkeserítően keveset tudunk. Vagyis ez így nem igaz. Inkább tudunk valamennyit, csak az rosszul. És itt kínálnám meg egy hatalmas seggberúgással a magyar általános- és középiskolai oktatást. A diákoknak leadják az anyagot - szigorúan újraírt, újrakiadott könyvekből, bár ez a tendencia, szerencsére, változni látszik - a maga pőre valójában, aztán számon kérik, hogy mikor lett vége az első világháborúnak, hány évig volt hatalmon Horthy, és hogy micsoda a kollektivizálás.
Évszámok és definíciók. Ennyi marad meg a kölyök fejében. Mert óra után megy, mert kijött a Diablo 9.5 és azzal kell játszani, vagy barátnőkkel kell plázában cuki dolgokat venni, vagy focizni, neadjúristen bebaszni a haverokkal, és mindez olyan fontos agyi tevékenység, hogy mellé a tanulás nem fér be. Nem foglalkoztatja, mert nézi a hulladék TV2 vagy RTL Klub degeneráló műsorait, és ez a habkönnyű nyugati "kultúrcsomag" elég neki identitásnak. Talán ha a tanár egy kicsit többet beszélgetne velük a történelemről, és nem leadná, mint a kötelező mantrát, akkor másképp lenne.
Sajnos kevés embernek fér bele az identitásába, hogy magyar. Valakinek nincs benne, mert a plázapicsa ugye Amerikába - még véletlenül sem az Egyesült Államokba, hanem a nagy betűs Amerikába - vágyakozik, mert az a filmekben milyen cool már, a lenyalt sérós kölyök, akinek meg az az életcélja, hogy sok pénzt keressen - mert apuci is - és legyen egy jó kocsija, az szintén a Nagy Nyugati Életminta magyar remakeje akar lenni.
Aztán ott van, akiknek az identitásába annyi magyar fér, hogy az már feszegeti a kereteit. Akiknek mindentvissza, mert ha visszaállnak az 1920 előtti határok, akkor a magyar lesz a király, meg vissza kell állítani a királyságot, sőt Hunniát! Ez még talán károsabb, mint az előbbi, mert amikor a sok, nem túl tehetséges ember - sajnos tehetséges is, de az egy másik lap - kimegy heti 800 dollárért ládát pakolni, azzal nem sokat veszít az ország. Viszont a Hunniás Nagymagyarok - és még más ezer fajta "nagymagyar" - itt maradnak, és nemzetet váltnak meg. Mi meg hülyét kapunk a baromságaiktól.
Mert nekik az az igaz, amit Trianon előtt volt. Fogalmuk nincs arról, hogy a Nagymagyarország alatt milyen szegénység sújtotta még a polgárságot is, hogy az osztrák és magyar vezetők milyen igazságtalan és centralista birodalmat irányítottak. Sőt, van amelyik a feudális Magyarországra izgul, mert hogy akkor milyen erősek voltunk már. Kár, hogy az istenadta nép szopta a faszt tövig, de legalább keresztbe szívattuk a Balkánt és még az Oszmán Birodalom is a velünk vívott háborújában kapta az első, kurvanagy pofont. Biztos ettől az ingyenmunkát végző jobbágy haláli jól érezte magát. Sőt, Szent István korában volt a legjobb, mert addigra már rettegett tőlünk Európa, és megvertük a németeket. Valójában persze inkább utáltak minket, mert nem volt jó nekünk Ázsia, ide kellett jönni.
Az meg még plusz adalék, hogy valaki még most is emiatt irtana ki minket tövestül, de ez is csak azt bizonyítja, hogy a Nagymagyarnak van szerb, szlovák, és román változata is.
A mélymagyar baromságokat még talán letüdőznénk, de erre jönnek
azok, akik szerint 1945-ben minden felszabadult, és '56-ban meg a nyilas csürhe fellázadt, és az egész ország visszatért a rettegés állapotába, egészen addig, amíg a hős szovjet katonák meg nem mentettek minket ismét, és helyreállt a béke. Aztán a Kádár-rendszernek valamiért vége lett, és most itt ez a (fújj) kapitalizmus, és most nekünk milyen kurvára rossz, és hol vagy Kádár elvtárs? Ezeknek már lassan szégyen, hogy magyarok, mert ejj, de ki lettek itt szolgálva a nácik, meg a magyarok bűnei a szovjet nép ellen. Ejj.
Ezek a legrosszabb esetek, de ott van még pár kisebb fajsúlyú hülyeség, mint például az eltúlzott magántőke, a liberalizmus komplett félremagyarázása, elbabrált reformok, orbáni paneltáltosság, KDNP-s szemellenzés, és még sorolhatnám. Sajnos ezekre szavazni is lehet.
Ez a mentális része a dolognak; a sok hülye bebeszéli nekünk a marhaságait, addig, amíg a szólamokra még több hülye csatlakozik. És akkor már lehet kukát borogatni, antifasiszta ceremóniákat rendezni, sőt, párttalálkozót is tartani, süteménnyel és üccsivel. Mindegyik fent felsorolt kis kompániának megvannak a követői. És amíg nem tudjuk az embert már az iskolában elmozdítani a dogmatikus, egysíkú gondolkodástól, addig ez így is lesz. Gondolkodni nem kedv kérdése, ha szavazni is akarsz, akkor legyen kötelező. Ilyen mentalitással a büdös életbe nem megyünk előrébb.
Aztán ott vannak a történelmi problémáink. Bizony minden hadsereg rajtunk vonult át, minket basztak meg a nagyobb birodalmak, mert olyan helyen voltunk, ráadásul rossz oldalra álltunk a háborúkban.
És akkor mi a fasz van? Tenni már tudunk akármit is ezekkel kapcsolatban?
Ja, tudom. Munkáspártot hatalomra, vagy vesszen Trianon. Azért én még keresnék alternatívát.
Nagyon, égetően szükséges, hogy az ember össze tudjon magában szedni pont annyi magyarságtudatot, hogy ne legyen egy kulturális melléktermék, vagy egy ostoba, történelmi ideákból táplálkozó birka. Mert a Nagymagyarok mellveregetése sem magyarságtudat, hanem egy kimondatlan vágy valami meghatározatlan rendszer, a nagy Jólét felé. Plusz még szeretnének megverni jó sok cigányt és zsidót.
Egy egészsége magyarságtudatnak olyannak kéne lennie, hogy tudom, hogy magyar vagyok, tudom, hogy itt élek a többi magyarral, akiknek nem nehezítenem kell az életét. Tudom, hogy nem kell zsigerből utálnom senkit, azért, hogy jó legyen az életem. Tudom, hogy a holokauszt nem az én rohadt hibám - igen, kedves Mazsihisz - és beszélgethetek róla anélkül, hogy az első ellenvéleménynél valaki lenácizzon. Ugyanez igaz a két háborúra is. A történelemnek már ne legyen politikai töltése. Azt is tudom, hogy a megélhetéshez nem kell (nem kéne) külföldre rohanni, itt is lehet (meg kéne tudom) élni. És az is a része, hogy tudom, hogy a trianoni határok visszaszerzésével, vagy a Munkáspárttal kurvára nem járok jól. Mert ezeket már bedarálta a történelem. A kommunizmus tovább élesztgetése csak tönkretenne minket. A Nagymagyarországot meg ugyanúgy a polgárháború rágta volna szét, mint a soknemzetiségű Jugoszláviát.
Nem a halott Nagymagyarországon, vagy a halott kommunizmusban van a jövőnk, hanem jelenleg itt 93.000 négyzetkilométeren kell rendeznünk magunkat. Nézegethetjük a régi térképeket, hallgathajuk mp3-on a szovjet himnuszt a Vörös Hadsereg énekkarának előadásában, de a mi jövőnk egy gonosz, kizsákmányoló kis kapitalizmus, amelyik még így is sokkal igazságosabb, mint bármelyik feudális óriásállam, egy vörös téboly, vagy egy bevándorlókkal teli multikulti képtelenség.
Már csak azért is jobb, mert ehhez nem kötelező hülyének, vagy antiszemitának - vagy mindkettőnek - lenni. Itt a hülyeség opcionális. Lehet büntetlenül árpádsávosnak és komcsinak is lenni. Aki meg tényleg ennyire utál itt lenni, az kezdjen tenni ellene, tüntetni - nem felgyújtani semmit - vagy, mivel a határok nyitva vannak, lehet külföldön is boldogulni. Már el szabad hagyni az országot, és nem leszel tőle hazaáruló sem. Mária és a Kisjézus se fognak csúnyán nézni.
Mindezek mellett, még jogosan akarhatjuk, hogy a büdös nagy Erdély közepén lévő székelyeknek ugyan, figyeljen már be egy kis autonómia, és a 90%-ban magyar városok öt kilométerre a magyar határtól ugyan ne tartozzanak már Szlovákiához. Azt is elvárhajtuk, hogy a magyar állam ne csak politikai okokból foglalkozzon a határon túli magyarokkal, hanem kötelességtudatból. Akarhatjuk, és nem is leszünk tőle árpádsávosok, mert ez így, ahogy van, igazságtalan. Éppúgy, ahogy igazságtalan volt a magyar állam 1914-ben. Azoknak, akik meg faji okokból magyarokat vernek, meg pláne a kurva anyját, rohadjanak meg egy nagyon kellemetlen börtönben. Az lenne az igazságos.
Igazságot kell akarnunk, jogegyenlőséget, működő gazdaságot, és hogy ne nézhessenek minket hülyének akármilyen agitátorok. A történelem zsákutcáival már nem megyünk semmire.
