Rekeszd ki! Rekeszd ki!

Léteznek olyan emberek, akik a szólásszabadságot valamiért a konzerv-vélemény fogyasztásának tartják. Vannak, akik mielőtt még mondanának valamit, megnézik az agyukban a kis könyvecskét, amibe az van írva, hogy "én liberális/konzervatív/náci vagyok". És miután megnézték ezt, akkor ezt gondolják "most nekem véleményt kell mondanom, és mivel él liberális/konzervatív/náci vagyok, ezért mondok egy liberális/konzervatív/náci véleményt."

Amikor valaki egy internetes fórumon azt írja, hogy "én egy konzervatív - vagy nemzeti radikális, vagy akármi - vagyok" én folyton rázom a fejem. Nem szerencsés, hogyha az ember elkötelezi magát egy ideológiának, mert egy ideológia nem lehet hibátlan, nem adhat mindenre jó választ. Ezt sajnos a liberális rétegnek kéne a fejébe verni (KÉPLETESEN!) mivel valamiért ez az oldal érzi úgy, hogy a liberalizmus szarta ki a spanyol viaszt.

Létezik egy bizonyos blog, amiről már volt szerencsém egyszer írni. A blog írója egy kifejezetten értelmes ember, jó gondolatokkal. Csak sajnos abban a kóros megbetegedésben szenved, amiben a lakosságunk 90%-a; képtelen felfogni az, hogy nem lehet a dolgokat egy egyszerű nézőpontból egy egyszerű kategóriába suvasztani. Rendszeresen megnézi a kis könyvecskét a fejében, és oda a liberális van írva.

A liberalizmusba Magyarországon mélyen beleivódott az a tendencia, hogy ha valami a romákkal kapcsolatos, ott sürgősen rasszizmust kell kiáltani. Ebből a bejegyzésből is ez süt. Ha már olyan borzalmas feltételekhez kötjük a gyerektartási segélyt, hogy a gyerek járjon iskolába, és esetleg így legyen esély arra, hogy felnőve produktív tagja legyen a közösségnek, akkor ott bizony valaki rasszista. Nyilván az a javaslat, hogy harmadik gyerek felett ne szociális segély járjon, hanem adókedvezmény, a fajgyűlölet szutykától csöpög. Arról, hogy a segély csak közmunkáért járjon, arról már nem is beszélek, az nyilvánvalóan a legsúlyosabb, legsötétebb nácizmus, gázkamrával, meg mindennel.

És persze az egész gondolatmenet alapja, hogy a munkanélküli-, és a gyermektartási-segélyen élők azok nagyrészt romák. Ezt már ugye mindenki tudja, de a liberális olvasatban az is befigyel, hogy az ország két részre oszlik: 1) az aki támogatja a kisebbségeket, és mellesleg liberális 2) az a sok rohadt fajgyűlölő magyar, aki kirekeszt, és jujj.

Kicsit unom már, hogy ez a drága köztársaság folyamatosan lehetőséget nyújt a közpénzen naplopáshoz. Elegem van, hogy léteznek ilyen ronda kiskapuk, amelyek azt teszik nekünk lehetővé, hogy az adófizetők pénzén elvegetálgassunk. Ne értsük félre: én is élek egy ilyen kiskapuval: a szociális támogatással. De az mellett azért még vállalok némi plusz munkát, és a nyarat sem a kanapén fekvéssel fogom tölteni.

Itt most pont erről van szó; oké, hogy a rászoruló megkapja a segélyt, de azért valami minimálisat villantson már cserébe. A gyerek járjon iskolába, és esetleg menjen szemetet szedni a munkanélküli a segélyért cserébe, ha már ennyire ráér.

És erre jön az érv, a fenti blogger tollából:
"Nem pedig sunyi módon bízunk az igazságszolgáltatás lassúságában, a közigazgatási hivatalok töketlenkedésében, és nemes egyszerűséggel ellopjuk az állam által ránk bízott pénz egy részét."
"Na, ez az, ami nem megy. Vagy legalábbis nem kellene, hogy menjen. Ennek ellenére persze Monok polgármesterének aligha kell rettegnie a várható jogi következményektől a tudatos törvénysértésért. Mi több, hacsak egy nem még nála is rasszistább és primitívebb őstulok indul ellene, az újraválasztása is aligha kétséges, most már."

Ó igen, szidjuk az egész társadalmat, hogy milyen borzalmasan előítéletesek a zsidókkal meg a cigányokkal szemben, de ha valaki ilyen rendeletet hoz, akkor arra képesek vagyunk csípőből rávágni, hogy biztos rasszista, és persze lopni akar.

Alapvetően, a magyar állam jelen pillanatban semmit nem tesz a romák helyzetének javításáért. Fenntart egy olyan szociális hálót, amelyben elég jól vannak ahhoz, hogy ne haljanak éhen, de éppen a nyomor szélén maradjanak. A többi bevételt megszerzik feketemunkával, és valljuk be, bizony sok ponton lopással. Az állam meg biztosítja a pénzt, hogy a szűkösebb hónapokban se legyen gebasz.

A minimálbéren élő meg irigykednek, mert nem keresnek sokkal több pénzt, de ők heti negyven órában dolgoznak. Nem havi tíz órában. Társadalmi igazságosságnak azt hívjuk mostanság, hogy legyen olyan ember, aki az üzemben hülyére dolgozza magát, és mégis majdnem ugyanannyit kap, mint aki nem csinál semmit?

Egy újabb kérdésre azért kaptunk választ; vannak olyan társadalmi problémák, amikre a megoldást nem a liberális értelmiség fogja nyújtani, mert egészen egyszerűen a szemellenzőjük nem engedi.